Sürgős figyelmeztetés:
Ne szedjétek össze a lehullott faleveleket!
Mert hát… minek?
Itt van az ősz, itt van újra. Vasárnap reggel van, és az elektromos lombszívók és lombfúvók édes zúgása ébreszti a szomszédságot. A természet kezd nyugovóra térni, de mi, szorgos emberek, buzgón söpörjük össze a fák kényelmes téli dunyháját, a faleveleket. Pedig ahogy mi sem szívesen lógatjuk ki a lábunkat a takaró alól, nehogy az ágy alatti szörny vacsorájává váljon, a fáknak is éppoly jogos igényük van arra, hogy gyökereiket lombtakaró alatt tudhassák a téli álmuk idején.
Tudom, a lombsöprés sokunknál régi, gyerekkorunkból hozott őszi szokás. A sulikezdés, a tökfaragás és a forró tea mellé ez is hozzátartozik az évszak hangulatához. Csakhogy legtöbbször bele sem gondolunk, miért is csináljuk. Mintha a természetet takarítanánk ki újra meg újra, mintha rendetlenség lenne, ha egy fa hullatja a lombját.
És ez nemcsak otthon, Magyarországon van így. Itt, Tenerifén, ahol szinte örök tavasz az idő, ugyanígy látom az embereket gereblyézni, csak épp a mimózalevelű zsakarandafa (Jacaranda mimosifolia) lila virágesőjét, és a lángvirágfa (Delonix regia) tűzpiros virágait gyűjtik.
Pedig valójában a lombsöprés legtöbbször felesleges, sőt, káros. Aki ismeri a permakultúra rendszerszemléletét, sejtheti már, hogy miért. Egy kulcsszó segít megérteni: körforgás.
Újíts idén ősszel!
NE szedd össze a leveleket, mert…
felesleges és káros.
A permakultúrához illően az őszi lombhullásról is rendszerszemléletben kell gondolkodni. Mit ad ez az ökoszisztémáknak? Milyen folyamatnak a része? Nekünk okoz bármi kárt vagy hasznot? Mit tanít nekünk a természet?
Tápanyagkörforgás
Nézd meg, mi történik egy erdőben. Az erdő egy táj legfejlettebb, legérettebb állapota, és minden ökológiai folyamat ide tart. Az erdő mélyén nincsen gondnok és senki nem gereblyéz. A fák lehullatják a lombjukat, amit a talaj élőlényei (giliszták, baktériumok, gombák) újra feldolgoznak, így a falevél lebomlik, és humusszá, és tápanyaggá válik. A tápanyag visszajut a földbe, a fák gyökerei pedig újra felszívják. Tehát láthatjuk, hogy ez egy tökéletesen működő, önfenntartó rendszer. Tanuljunk hát belőle!
Amikor mi ezt a kört lombsöpréssel megszakítjuk, és elvisszük a leveleket, tulajdonképpen megfosztjuk a talajt és a növényeket a saját tápanyagaiktól. A föld kimerül, és mi mesterségesen, trágyával, tápoldattal próbáljuk visszapótolni azt, amit mi magunk vettünk el.
Élelemforrás
A lehullott levelek nemcsak a fáknak és más növényeknek adnak tápanyagot, hanem a talajlakóknak is életteret és élelmet biztosítanak. Ha mindent összeszedünk, steril, élettelen talajt hagyunk magunk után. Egyre kevesebb lesz a giliszta, a mikroorganizmus, a gomba, vagyis minden, ami az egészséges és aktív talaj alapját adja.
Ezen kívül az avar melegében megbúvó rovarok az őszi és téli időszakban a madarak egyik legfontosabb táplálékforrását jelentik. Amikor tehát gereblyézéssel és a levelek elhordásával „kitakarítjuk” alóluk a rejtekhelyet, valójában nemcsak a rovarokat fosztjuk meg menedéküktől, hanem a madarakat is megnehezített táplálékszerzés elé állítjuk.
Talajvédelem
A levelek természetes mulcsként viselkednek. Megtartják a nedvességet, védik a talajt a fagytól, a széltől és az eróziótól. Ha eltakarítjuk, a föld könnyebben kiszárad, repedezik, és sokkal sérülékenyebb lesz. Az avar tehát nem szemét, hanem egy talajéletet védő takaró.
Legtöbbször nem kell,
DE van, amikor érdemes összeszedni a faleveleket
Lombsöprés tudatosan
Minden szabálynak van kivétele. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy mi magunk is az ökoszisztéma részei vagyunk, és épp ezért néhány esetben a lombsöprés valóban indokolt lehet.
Biztonsági okok
A járdán, úton az őszi esőktől nedves levelek csúszósak és balesetveszélyesek lehetnek. Ilyen helyeken érdemes összegyűjteni őket, egyébként az aszfalton úgysem tudnának eredményesen beépülni a talajba.
Kártevők ellen
A másik fontos példa a diólevél. Most nem a benne található növekedésgátló hormonról (juglon) szeretnék beszélni, arról bőven olvashattok kertészeti blogokon. Ami itt, permakultúrás szemmel igazán lényeges, az a rendszer egésze, az élőlények közti kapcsolat. A diófa esetében van egy komolyabb ok, amiért nem érdemes a lehullott leveleket és dióburkokat ott hagyni: ez pedig a dióburok-fúrólégy.
Ennek a kártevőnek a lárvái a fa alatt, az avarban telelnek át, szépen beágyazódva a levelek és dióburkok közé. Ha tehát tisztán tartjuk a diófa alatti részt, és összeszedjük a lehullott lombot, megtörjük a kártevő életciklusát, és ezzel sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. Ebben az esetben a körforgás megszakítása nem a természet ellen, hanem épp a fa védelmében történik, még ha a rovar szempontjából nem is a legörömtelibb módon.
Tudatos felhasználás
A harmadik ok, amiért érdemes lehet összeszedni a lehullott leveleket, az, ha célzottan a kert egy másik pontján szeretnénk felhasználni őket, ahol hasznosabb erőforrásnak bizonyulnak. Ilyenkor az avar még mindig nem hulladék, hanem értékes alapanyag. Használhatjuk talajjavításra, komposztálásra, vagy a növények fagy elleni bebugyolálására téliesítés végett. Ilyen esetekben tehát a lombsöprés igenis indokolt, hiszen ezzel a természet körforgásába tudatosan kapcsolódunk be, nem pedig megszakítjuk azt.
Dióhéjban:
A természet tudja, mit csinál. Mi pedig sokszor túlbuzgón próbáljuk lombsöprés címszó alatt „rendbe tenni”, miközben valójában csak felborítjuk az egyensúlyát.
A lehullott lomb nem szemét, hanem tápanyag, védelem, és élet.
Ha hagyod, hogy a természet végezze a dolgát, azzal te is kevesebbet dolgozol, ráadásul egy sokkal egészségesebb kertet, parkot, bolygót hagysz magad után.
„ Ha elveszítjük az erdőinket, elveszítjük a tanárainkat is. ”
Bill Mollison
Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK
