Miért olyan fontos
a vízmegőrzés a természetben?
És hogyan érjük ezt el saját kertjeinkben?
A víz a tájak meghatározó eleme, és az élet forrása a Földön. Hiányában kopár sivatagok uralják a területeket, bőségében pedig dús esőerdők alakulnak ki, amelyek bolygónk biológiai sokféleségének központjai. A víz alapvető fontosságú minden ökológiai és permakultúrás rendszerben, a kiskertektől a nagyszabású tájrehabilitációs projektekig. Az állandó vízkörforgás alapvető feltétele az ökoszisztémák egészségének, stabilitásnak és növekedésnek.
Biomimikai nézőpontból megközelítve, a természet jól szemlélteti, hogyan gazdagítja az ökoszisztémákat az önfenntartó vízkörforgás. Lehetővé teszi, hogy a napenergia segítse a növények növekedését, amelyek szerves anyagot állítanak elő. A kialakult növényzet és élő talaj megtartja a vizet a szerkezetében, és így lassítva bocsátja azt ki a környezetbe. Ez a folyamatos körforgás szabályozza a helyi hőmérsékletet és időjárási mintákat, mivel a növények párologtatással, a talaj pedig evapotranszspirációval juttatja vissza a vizet a légkörbe, ezzel felhőket képezve és végül ismét esőt eredményezve. A sűrűbb növényborítottság hozzájárul a hőmérséklet csökkentéséhez, a szén-dioxid megkötéséhez és ezáltal a klímakatasztrófák enyhítéséhez. Hosszú távon virágzó és ellenálló ökoszisztémákhoz vezet, mindez pedig a vízzel kezdődik.
Hogy jön ide a permakultúra?
A permakultúrás gyakorlatok prioritása a víz fenntartható kezelése: összegyűjtik, megőrzik és újrahasználják a lehető legtöbbet, mielőtt az kilépne a rendszerből. Ez a megközelítés három fő célra összpontosít: a víz lassítása, szétterítése és beszivárogtatása a talajba. Ez magában foglalja:
Annyi víz megfogását, amennyi csak lehetséges.
A víz tárolását száraz időszakokra.
A víz újraelosztását a földterületen, amikor szükséges.
Mire jó az övárok?
Számos technika áll rendelkezésre ennek elérésére, például esőkert, víztárolók és tavak, azonban az egyik leghatékonyabb az úgynevezett övárok. Az övárkok célja a víz lassítása, szétterítése és talajba szivárogtatása. Amikor esős napokon zubogna le a víz a lejtős területen, ezek az árkok segítenek azt megtorpantani, ezzel lehetővé téve a víz lassabb beszivárgását a talajba. Az övárok lényegében egy hosszú, sekély meder, amely a terep kontúrvonalaihoz igazodik. Ezek az árkok szélességükben és mélységükben ugyan különbözhetnek, de mindig szintben futnak keresztül a tájon. A medernek kiásott földet az árok mellett, a lejtőn lefelé szokás elhelyezni, hogy egy emelt gátat vagy töltést hozzunk létre a gödör után. Az alábbi kép az övárkok anatómiáját ábrázolja egyszerűbb megértés érdekében.
Övárok a jól táplát növényekért
Amikor esik, a víz, amelyet a talaj már nem tud felszívni, lefelé áramlik. Az övárkok felfogják ezt a vízfolyást, egyenletesen elterítve azt a hosszanti szakasz mentén, lehetővé téve a víz lassabb beszivárgását a talajba. Ez a folyamat egy nedvességtározót hoz létre a felszín alatt, amely támogatja a növények növekedését az árkot követően, akár szárazabb időszakokban is. Továbbá az övárkok a talajeróziót is megakadályozzák azáltal, hogy lassítják a víz áramlását, ezzel csökkentve a lejtőkön zubogó víz erejét, és azzal együtt megfogják az szerves anyagokat is. Idővel az összegyűlt szerves anyag tápanyagban dús humusszá válik, amely méginkább elősegíti a növényzet növekedését az árok alatti területen. Az övárkok vízmegtartó képességét tovább növelhetjük faapríték, ágak vagy akár kisebb növényekkel való feltöltésével. Az övárkok különösen előnyösek a gátakon növő fák és más növények számára, mivel ezek a növények a talajban tárolt nedvességből és szerves anyagokból származó tápanyagokból profitálnak.
Nem mindenkinek való.
Milyen terepre illik övárok?
Ássunk-e vagy se?
Azonban mielőtt a számos előnytől fellelkesedve nekikezdenénk az övárkok kiásásának, nézzük meg, hogy azok alkalmasak-e egyáltalán a területünkre. Az övárkok a legszélesebb körben használt, de gyakran helytelenül alkalmazott permakultúrás technikák közé tartoznak. Figyelembe kell venni az olyan tényezőket, mint a lejtő, talajtípus, és a helyi éghajlat.
Nagyobb vízgyűjtők, agyagos vagy vályogos talajok, valamint az erős esőzésekre hajlamos területek jelentős lefolyást eredményezhetnek, amelyek esetében az övárkok kiváló megoldást jelentenek. Ezzel ellentétben lapos területek vagy homokos talajok nem biztos, hogy elegendő lefolyást generálnak ahhoz, hogy az övárkokhoz szükséges földmunkák indokoltak legyenek. Ezért mielőtt ásni kezdenénk, ellenőrizzük alaposan, hogy területünk megfelel-e a kritériumoknak. Az alábbi kép segíthet a döntéshozatalban. 🙂
Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK Kapcsolódj BESZÉLJÜNK
